A lelki egészség nem azt jelenti, hogy mindig minden rendben van velünk. Hanem azt, hogy megtanulunk figyelni önmagunkra, felismerni a szükségleteinket, és segítséget kérni. Hogyan találhatunk kapaszkodókat a nehéz időkben? Néha egy apró lépés vagy egy történet is közelebb vihet önmagunkhoz.

Mit tehetünk a lelki egészségünkért a mindennapokban?

Október 10. a lelki egészség világnapja. Jó alkalom arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és elgondolkodjunk azon, hogyan vagyunk valójában. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is.

A mindennapokban sokféle szerepben kell helytállnunk. Dolgozunk, gondoskodunk másokról, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak, megoldjuk a felmerülő problémákat, és közben gyakran éppen arra jut a legkevesebb időnk, hogy önmagunkkal foglalkozzunk.

Pedig a lelki egészségünk legalább annyi figyelmet érdemel, mint a testi jóllétünk. Nem azt jelenti, hogy mindig boldogok vagyunk, nincsenek nehézségeink, vagy minden helyzetben képesek vagyunk megőrizni a nyugalmunkat. Sokkal inkább azt, hogy képesek vagyunk kapcsolódni önmagunkhoz, felismerni az érzéseinket és szükségleteinket, megküzdeni a nehézségekkel, és szükség esetén segítséget kérni.

De vajon mit tehetünk a mindennapokban azért, hogy jobban legyünk? Hogyan őrizhetjük meg a lelki egyensúlyunkat akkor is, amikor az élet éppen nem könnyű?

Kezdjük önmagunkkal!

Az önismeret a lelki egészség egyik fontos alapja. Minél jobban értjük a saját működésünket, annál könnyebben ismerjük fel, mi segít bennünket, mi merít ki, és milyen helyzetekben van szükségünk változtatásra.

Érdemes időnként feltennünk magunknak néhány egyszerű, mégis fontos kérdést:

• Hogyan érzem magam mostanában valójában?

• Mi az, ami energiát ad, és mi az, ami folyamatosan elvesz belőlem?

• Milyen helyzetekben érzem magam biztonságban, és mikor válok bizonytalanná?

• Mire lenne most igazán szükségem?

• Van-e valami, amire régóta szeretnék időt szánni, mégis mindig háttérbe szorítom?

Nem kell minden kérdésre azonnal választ találnunk. Már az is fontos lépés, ha elkezdünk figyelni magunkra.

Az önismeret nem egyszeri feladat, hanem egy folyamat, amelyben újra és újra felfedezhetjük önmagunkat. Néha olyan dolgokat is felismerünk, amelyekkel nem könnyű szembenézni. Mégis éppen ezek a felismerések segíthetnek abban, hogy tudatosabban alakítsuk az életünket.

Ismerjük fel és használjuk az erőforrásainkat!

Amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, gyakran a problémákra, a hiányokra és arra figyelünk, amit nem tudunk megváltoztatni. Ilyenkor könnyen megfeledkezhetünk arról, mi minden segített már bennünket korábban.

Az erőforrásaink sokfélék lehetnek. Egy támogató kapcsolat, egy biztonságot adó hely, egy tevékenység, amelyben örömünket leljük, a humor, a hit, a természet közelsége vagy akár egy korábbi nehézség, amelyből végül sikerült felállnunk.

Érdemes felidézni azokat az időszakokat is, amikor már átéltünk valami hasonlót, és mégis sikerült továbbmennünk. Mi segített akkor? Ki volt mellettünk? Mit fedeztünk fel önmagunkban, amire később is támaszkodhattunk?

Az erőforrások felismerése nem jelenti a nehézségek tagadását. Nem kell pozitívan gondolkodnunk mindenáron, és nem kell úgy tennünk, mintha minden rendben lenne. Sokkal inkább arról szól, hogy a nehézségek mellett észrevegyük azokat a kapaszkodókat is, amelyek segíthetnek bennünket.

Néha egy beszélgetés, egy séta, egy jókor érkező üzenet vagy egy másik ember csendes jelenléte is elegendő ahhoz, hogy egy kicsit könnyebb legyen továbbmennünk.

Kapcsolódjunk másokhoz – és önmagunkhoz is!

Az emberi kapcsolataink fontos szerepet játszanak a lelki jóllétünkben. Jó érzés tudni, hogy vannak emberek, akikhez fordulhatunk, akik meghallgatnak, és akik előtt nem kell mindig erősnek mutatkoznunk.

A kapcsolódás azonban nemcsak a beszélgetésről vagy a tanácsadásról szól. Néha az a legnagyobb segítség, ha valaki egyszerűen csak mellettünk marad. Nem akar azonnal megoldást találni, nem próbálja meg elmagyarázni, miért kellene másképpen éreznünk, hanem teret ad annak, ami bennünk van.

Ugyanakkor a kapcsolatainkban is szükségünk van határokra. Nem kell minden kérést teljesítenünk, minden problémát megoldanunk, és mindenki számára folyamatosan elérhetőnek lennünk. A másokról való gondoskodás mellett saját magunkról sem feledkezhetünk meg.

A lelki egészségünk szempontjából az is fontos, hogy milyen kapcsolatban vagyunk önmagunkkal. Meghalljuk-e a saját szükségleteinket? Megengedjük-e magunknak a pihenést? Képesek vagyunk-e nemet mondani, amikor valamire már nincs kapacitásunk?

Önmagunk figyelembevétele nem önzés. Inkább annak felismerése, hogy mi magunk is fontosak vagyunk a saját életünkben.

Adjunk helyet az érzéseinknek!

Öröm, bánat, félelem, düh, csalódottság, szomorúság – mindennapi életünk természetes részei. Mégis gyakran éppen az érzéseinkkel bánunk a legnehezebben.

Van, amit szívesen megmutatunk másoknak, és van, amit igyekszünk elrejteni. Előfordul, hogy a szomorúságunkat gyengeségnek, a dühünket elfogadhatatlannak, a félelmünket pedig szégyellnivalónak érezzük.

Pedig az érzéseink fontos jelzéseket hordoznak. Segíthetnek felismerni, mire vágyunk, mi hiányzik, mi bánt bennünket, vagy hol sérültek a határaink.

Nem kell minden érzésünket azonnal megértenünk, és nem kell rögtön cselekednünk sem annak hatására. Először elegendő lehet észrevenni és megnevezni, mi történik bennünk.

Néha már az is sokat jelent, ha megengedjük magunknak, hogy ne legyünk jól. Ha nem akarjuk azonnal elhessegetni a szomorúságot, nem próbáljuk elnyomni a félelmet, vagy nem ítéljük el magunkat azért, mert valami dühöt váltott ki belőlünk.

Az érzéseink elfogadása nem azt jelenti, hogy minden viselkedésünk elfogadható. Különbség van aközött, amit érzünk, és aközött, ahogyan cselekszünk. Ezt a különbséget felismerve nagyobb szabadságunk lehet abban, hogyan reagálunk a helyzetekre.

Néha egy történet segít közelebb kerülni önmagunkhoz

Nem mindig könnyű közvetlenül beszélni arról, ami bennünk zajlik. Vannak érzések, emlékek és belső konfliktusok, amelyekhez nehéz szavakat találnunk. Néha egy történet mégis közelebb visz hozzájuk.

A mesék világában olyan élethelyzetekkel, döntésekkel, veszteségekkel és újrakezdésekkel találkozhatunk, amelyek valamilyen módon a saját életünkre is emlékeztethetnek bennünket. A mese hőse elindul, akadályokkal találkozik, segítséget kap vagy éppen magára marad, elveszít valamit, majd új lehetőségeket fedez fel.

Olvasóként vagy hallgatóként közben mi is elgondolkodhatunk: vajon én mit tennék a helyében? Mi az, ami megérint ebben a történetben? Melyik szereplőhöz érzem magam közel, és mi az, ami ellenállást vált ki belőlem?

A meseterápia során a történetek nem kész válaszokat kínálnak, és nem mondják meg, hogyan kellene élnünk. Inkább lehetőséget teremtenek arra, hogy biztonságos, szimbolikus távolságból közelítsünk saját kérdéseinkhez. Egy-egy mese új nézőpontokat nyithat meg, segíthet felismerni a belső erőforrásainkat, és elindíthat bennünk olyan gondolatokat, amelyek a hétköznapokban talán háttérbe szorulnak.

A történetekkel való munka egyéni folyamatban és csoportban is helyet kaphat. Egy csoportban különösen izgalmas lehet megtapasztalni, hogy ugyanaz a mese mennyire különböző gondolatokat és érzéseket hívhat elő az emberekből. Mások nézőpontjai olykor a saját felismeréseinkhez is közelebb visznek.

A KüszöbönTúl – Történetekkel önmagunkhoz meseterápiás alkalmain olyan történetekkel dolgozunk, amelyek az önismeret, az emberi kapcsolatok és a mindennapi élet kérdéseihez vezethetnek közelebb bennünket.

Mert néha nem egy újabb tanácsra van szükségünk, hanem arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és meghalljuk, mit mond nekünk egy történet – vagy éppen a saját belső hangunk.

Apró lépések a mindennapokban

A lelki egészségünk megőrzése nem feltétlenül igényel nagy változtatásokat. Sokszor az apró, rendszeresen megtett lépések számítanak igazán.

Mit tehetünk magunkért a hétköznapokban?

• Mozogjunk rendszeresen! Nem kell feltétlenül edzőterembe járnunk. Egy séta, néhány perc nyújtás vagy a kertben végzett munka is segíthet kiszakadni a gondolataink körforgásából.

• Adjunk időt a pihenésnek! A pihenés nem jutalom, amelyet csak akkor érdemlünk meg, ha már minden feladatunkkal végeztünk.

• Keressük a kapcsolatot másokkal! Egy őszinte beszélgetés, egy közös program vagy egy rövid telefonhívás is sokat jelenthet.

• Őrizzünk meg valamit, ami örömet ad! Olvasás, zenehallgatás, alkotás, kertészkedés vagy bármilyen tevékenység, amelyben feltöltődhetünk.

• Tanuljunk meg határokat húzni! Nem kell minden kérésre igent mondanunk, és nem minden felelősség kizárólag a miénk.

• Figyeljünk az érzéseinkre! Időnként álljunk meg, és kérdezzük meg magunktól: mit érzek most, és mire lenne szükségem?

• Vegyük észre az apró örömöket! Egy finom kávé, a napsütés, egy kedves szó vagy néhány nyugodt perc nem old meg mindent, de segíthet észrevenni azt is, ami jó az életünkben.

• Tartsunk szünetet a digitális világban! Néha érdemes letenni a telefont, kikapcsolni az értesítéseket, és a saját tempónkban jelen lenni.

• Tűzzünk ki reális célokat! Nem kell mindent egyszerre megváltoztatnunk. Egyetlen apró lépés is számít.

• Merjünk segítséget kérni! Ha a nehézségek tartóssá válnak, vagy úgy érezzük, egyedül nem boldogulunk, érdemes támogatást keresnünk.

Nem szükséges mind a tíz dolgot egyszerre beépítenünk az életünkbe. Válasszunk ki akár csak egyet, amely most megvalósíthatónak tűnik. A változás gyakran nem egy nagy elhatározással kezdődik, hanem egy apró döntéssel, amelyet újra és újra meghozunk önmagunkért.

Amikor elfogy az erő – két este önmagunk felé

Vannak időszakok, amikor nehezebb megtalálnunk magunkban az erőt. Amikor jól jönne egy kapaszkodó, egy figyelmes jelenlét, vagy egyszerűen csak egy kis idő, hogy meghalljuk, mi történik bennünk.

Novemberben a KüszöbönTúl meseterápiás alkalmain két fontos kérdés nyomába eredünk.

November 5. – Egymás felé – a segítség erejéről

Mi tart életben a nehéz időkben?

Vannak olyan hetek, hónapok, néha évek, amikor azt éljük meg, hogy egyedül vagyunk, és senki sem tud segíteni. Máskor pedig mi szeretnénk segíteni, mégis tehetetlennek érezzük magunkat.

Pedig az is segítség, ha ébren maradunk, csak azért, hogy a másik érezze: ott vagyok vele. És néha nekünk magunknak is meg kell tanulnunk észrevenni a segítséget akkor, amikor annak tüze még csak messziről pislákol.

Egy este azoknak, akik néha tehetetlennek érzik magukat saját vagy mások fájdalmával szemben. Azoknak, akik szeretnének jól segíteni, és azoknak is, akiknek nehéz elfogadniuk, hogy nekik is szükségük lehet valakire.

Időpont: 2026. november 5., 16.30–19.30

November 19. – Amikor a test jelez – test és lélek párbeszéde

Mit üzen a testem?

A testünk sokszor hamarabb kimondja azt, amit mi még nem tudunk megfogalmazni. Néha csak azt vesszük észre, hogy fáradtabbak vagyunk, nehezebben pihenünk, feszültebbé válunk, vagy valamiért nem találjuk a belső egyensúlyunkat.

Nem mindig könnyű megérteni ezeket a jelzéseket. De ha figyelünk rájuk, közelebb vezethetnek bennünket ahhoz, amit a lelkünk már régóta tud.

Egy este azoknak, akik szeretnék jobban érteni, hogyan fonódik össze a testük és a lelkük története, és hogyan fordulhatnak nagyobb figyelemmel önmaguk felé.

Időpont: 2026. november 19., 16.30–19.30

Ha szívesen megállnál egy pillanatra, ha kérdéseid vannak önmagaddal kapcsolatban, vagy egyszerűen csak szeretnél egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, ami benned történik, szeretettel várunk a KüszöbönTúl meseterápiás csoportjában.

Részletek és jelentkezés: www.kuszobontul.hu

Nem kell mindent egyedül megoldanod

Vannak helyzetek, amelyeket idővel, saját erőforrásainkra támaszkodva is rendezni tudunk. Máskor azonban szükségünk lehet valakire, aki segít tisztábban látni, megérteni a visszatérő nehézségeinket, vagy megtalálni a továbblépés lehetőségét.

Segítséget kérni nem a gyengeség jele. Sokkal inkább annak felismerése, hogy nem kell minden terhet egyedül cipelnünk.

Pszichológusként abban tudlak támogatni, hogy jobban megértsd önmagad, felismerd a saját működésedben rejlő lehetőségeket, és megtaláld azokat a kapaszkodókat, amelyek a saját utadon segíthetnek.

Nem mindig tudjuk megváltoztatni a körülményeinket. De abban lehet mozgásterünk, hogyan viszonyulunk hozzájuk, miként gondoskodunk önmagunkról, és mikor engedünk közelebb másokat.

Talán a lelki egészségünkkel való törődés első lépése nem is egy nagy elhatározás. Hanem egy egyszerű kérdés, amelyet időnként felteszünk magunknak:

Mire lenne most igazán szükségem?

És talán az is elég, ha először csak megpróbáljuk meghallani a választ.